Hőmérséklet:
Fronthatás:
+ 13°C / + 16°C
nincs front
Időjárás tovább az orvosmeteorológiához
 
 
Keresés a Parkinson-kór oldalon
 
 
 
Parkinson-kór ugyan jellemzően az idősebb korosztály betegsége, azonban egyre gyakrabban találkozhatunk a harmincas-negyvenes éveikben járó betegekkel is. Kiváltó oka legtöbbször ismeretlen, de növény védőszerek, mérgek szerepe is felmerül.
1 2 3 4 5 6
 
Kérdezzen a szakorvostól!
 
Kérdezzen a szakorvostól!
 
 
 
 
Cikkajánló
 
A mély agyi stimuláció javít a Parkinsonosok állapotán

Friss kutatások szerint, a mély agyi stimuláció - mely során bizonyos agyi területeket és központokat nagy frekvenciájú elektromos áram segítségével ingerelnek - jelentős javulást eredményezhet a Parkinson-betegek motoros funkciói terén.

Részletek...
Az alvással javulhat a Parkinson-kórosok állapota

Friss kutatások alapján úgy tűnik, az alvás hatására javulhatnak a Parkinson-kóros betegek motoros funkciói. A Journal of Parkinson's Disease című lapban megjelent beszámolóból kiderül, hogy a javulás nem minden beteg esetében tapasztalható, a jelenség oka pedig egyelőre még ismeretlen.

Részletek...
Az ecstasy és a Pakinson-kór

Az ecstasy nevű illegális partidrog gátolhatja a Parkinson-kórban szenvedő betegek akaratlan mozgásait - állítják a Nyugat-Ausztráliai Egyetem kutatói.

Részletek...
 
Video
 
 
 
Gyakori kérdések
 
 

Az esetek többségében elmondhatjuk, hogy a Parkinson-kór nem örökletes. Miután ez egy igen gyakori rendellenesség, ezért ha egy családon belül két személynél is ezt a betegséget állapítják meg, akkor sokkal inkább véletlen egybeesésről van szó, mint egy genetikai mintázat megnyilvánulásáról. Nem, jelenleg nem létezik olyan teszt (vizsgálat), mely jelezné azt, hogy kinél fog esetleg kialakulni a Parkinson-kór.

 
 
 

Amiről tudomásunk van, az az, hogy a Parkinson-kór első motoros (mozgásos) jeleinek (remegés, lelassult mozgás, a mozgás kezdeményezésének nehézsége, bizonytalan egyensúly stb.) megjelenése előtt a substantia nigra-ban található dopamint termelő sejtek kb. 80 %-a elhal. Régi feltételezés, hogy a Parkinson-kór folyamata évekkel a diagnosztizálható szimptómák megjelenése előtt elkezdődik. Az újabb kutatások szerint, a Parkinson-kór az agy más területeire is kihat, jóval azelőtt, hogy a substantia nigra-t megtámadná és ténylegesen ezek a változások okozzák a Parkinson-kórra utaló nem-motoros tüneteket, mint depresszió, az ízlelés és a szaglás érzékének elvesztése, krónikus székrekedés stb. Tartsuk szem előtt azonban, hogy ezek a vélemények az erősen korlátozott klinikai kutatási technikákra alapozott feltételezések. Előfordulhat, hogy a tünetek megjelenése előtt a betegség csupán néhány hónapig van jelen a szervezetben. Jelenleg nem tudunk határozott választ adni arra, hogy a Parkinson-kór folyamatai mikor kezdődnek el az agyban.

 
 
 

A Parkinson-kór egyes szakaszait nem a látható tünetek határozzák meg, hanem a beteg korlátozottságának mértéke. Például az első szakaszban, a meghatározás szerint, csak a test egyik oldala érintett (enyhén), a beteg napi tevékenysége nem korlátozott. Az ötödik szakaszt úgy jellemzik, hogy a beteg mozgásában nagymértékben korlátozott, ágyhoz vagy kerekes székhez kötött, és a mindennapi tevékenységek ellátásában segítségre szorul. A Parkinson-kórnak számos tünete van, de nem mindegyik beteg tapasztalja meg minden egyes vagy az összes tünetét és nem egy adott sorrendben. Miután a betegek napi tevékenysége között nagy az eltérés, egy olyan tünet, mint például a kéz remegése, van akit nagyon zavar, míg a másik életét egyáltalán nem befolyásolja, mivel nincs szüksége „biztos kézre". Tehát, inkább arra ösztönözném Önöket, hogy tanulmányozzák a Parkinson-kórt magát, annak érdekében, hogy megértsék, milyen látható tünetei vannak, és milyen terápiák állnak rendelkezésre a tünetek romlásának kivédésére, amennyiben észlejük azokat. Arra bátorítanám Önöket, hogy tanulmányozzák az esetlegesen megjelenő tünetekre vonatkozó tornagyakorlatokat, étrendeket és megküzdési stratégiákat. Ismernünk kell a lehetőségeinket, tudnunk kell mit tegyünk, ha egyes problémák felmerülnek, azért, hogy felismerjük azokat és készek legyünk megbirkózni velük.

 
 
 

Neurológusra gyakran van szükség a következő esetekben: ha a betegeség előrehaladott, és a kezelése egyre összetettebbé válik a különféle gyógyszerek alkalmazása miatt, egyéb súlyosbító tényezők miatt, mint visszatérő egészségi problémák, a Parkinson-kór elleni gyógyszerek intoleranciája stb. Számos háziorvos igen jól diagnosztizálja és gyógyítja a Parkinson-kórt, vagy azért, mert érdeklődő (felelősségének érzi, hogy lépést tartson a változásokkal, a haladással a tünetek kezelésében) vagy nagy körzetet lát el, és gyakorlatot szerzett (főleg azokban a körzetekben, ahol nincs neurológus). Ugyanakkor vannak háziorvosok, akik szívesebben irányítják Parkinson-kórban szenvedő betegeiket neurológushoz, mert úgy vélik, hogy a betegek jobb kezekben vannak, mivel ők nem ismerik eléggé, és nem járatosak kellőképpen a különféle kezelési lehetőségekben. A kérdés az, hogy az édesapja úgy érzi-e, hogy megfelelően kezelik? Képes-e nap mint nap azt csinálni, amit szeretne vagy amit kell, vagy a tünetek jelentősen akadályozzák őt ebben? Végül, feltehet-e az édesapja kérdéseket, és kap-e ezekre kielégítő választ, vagy az orvos újra meg újra könyveket és egyéb forrásokat javasol számára? Amennyiben az édesapja konzultálni szeretne egy neurológussal annak érdekében, hogy meggyőződjön arról, hogy az optimális kezelésben részesül, azt javasolnám, hogy keressen az „Orvos kereső"-ben lakóhelyéhez közeli neurológust. Lehet, hogy ez a konzultáció csak egyetlen alkalom lesz. A neurológus úgy érezheti, hogy a háziorvos megtette a szükséges lépéseket, és az a kezelés, amit előírt, teljesen megegyezik azzal, amit ő maga is javasolt volna. Ugyanakkor, lehetséges, hogy a neurológusnak más javaslatai vannak. Ebben az esetben a neurológus leírja az észrevételeit és javaslatait a háziorvosnak, aki folytatja édesapja kezelését. A másik lehetőség az, hogy az édesapja a neurológust választja a Parkinson-kór gyógyítására, és a háziorvost csak általános egészségi problémákkal keresi fel.

 
 
 

Önnek igaza van abban, hogy az Parkinson-kórban szenvedő egyének többségénél a progressziós ráta - több évtized felmérései alapján - igen lassú. Mégis, ez egyénenként más és más, egyes esetekben sokkal gyorsabb a progresszió, mint másoknál. Amennyiben a Parkinson-kór tüneteinek gyors romlását észleljük, egyéb lehetőségeket is figyelembe kell vennünk, melyek a következők: 1) Amennyiben az édesapjánál nemrég állapították meg a betegséget, lehetséges, hogy a diagnózis miatt depressziós vagy csak egyszerűen megijedt az eredménytől, és mint tudjuk, a stressz - átmenetileg - rontja a neurológiai tüneteket. 2) Szintén, ha mostanában diagnosztizálták az édesapja betegségét, lehet, hogy még nem sikerült beállítani számára a leghatékonyabb gyógyszeres kezelést, mely megfelelően enyhítené a tüneteket. 3) A másik, amire szintén oda kell figyelni, hogy előírás szerint szedi-e az antiparkinson orvosságait. Túl sokat vagy túl keveset vesz be belőle? Nem tér-e el a neurológus által felállított adagolástól? 4) További lehetőség, hogy egyéb gyógyszereket is szed más betegségekre. Vannak olyan gyógyszerek, melyeknek a Parkinson-kór tüneteihez hasonló mellékhatásai vannak, míg vannak olyanok, melyek gátolják az antiparkinson (Parkinson-kór gyógyítását szolgáló) gyógyszerek hatását. 5) Az utolsó tényező lenne a pontos diagnózis felállítása. Léteznek olyan betegségek, melyek a Parkinson-kór tüneteihez hasonlóan kezdődnek, de nem reagálnak jól (vagy egyáltalán) az antiparkinson gyógyszerekre. Ezek a betegségek hasonlítanak a Parkinson-kórhoz, az előrehaladásuk tipikusan lassú, de a fent említett körülmények között a betegség romlik. Kezeli-e az édesapját neurológus - lehetőleg olyan, aki a mozgásos rendellenességekre specializálódott (ez a neurológiának az a területe, melybe a Parkinson-kór is tartozik) ? Amennyiben nem, ezt mindenképpen javasolnám, mert ezeknek az orvosoknak nagy gyakorlatuk és határozottan több tapasztalatuk van a differenciál diagnózis felállításában, és a különféle gyógyszerek alkalmazásában.

 
 
 

Nagyon sok olyan Parkinson kórban szenvedő beteget ismerek, akik a betegség "enyhe" fázisát követően még igen sokáig vezettek. Ennek ellenére, - ha a taxivezetés túlzott sztresszes állapotot idéz elő, ha a tünetei oly módon rosszabbodnak, hogy veszélyeztetik a biztonságos vezetést, és végül ha olyan gyógyszeres antiparkinson kezelésben részesül, mely a vezetési képességeire kihat - ezek lehetnek azok a tényezők, melyek a vezetés feladására késztethetik őt.

 
 
 

Ennek megállapítására folytattak tanulmányokat. Néhányan azt vallják, hogy minél idősebb a beteg a diagnosztizálás időpontjában, úgy tűnik, hogy annál lassabban romlik az állapota. Mások úgy gondolják, hogy a Parkinson kór és az egyéb jellemzően időskori betegségek együttese gyakrabban jár az idős betegnél a normális életvitel károsodásával. Ezzel ellentétben van olyan álláspont, mely szerint minél fiatalabb valaki a betegség megállapításakor, annál jobb állapotban van, és ez lehetővé teszi számára a betegség velejáróinak leküzdését. Gyakorlatilag nagyon nehéz megválaszolni azt, hogy a betegség előrehaladása milyen gyors lesz, mert a betegség kihatása egy adott személyre mindig attól függ, hogy milyen sajátos tünetei vannak, és ezek hogyan befolyásolják az illető életét.

 
 
 

Amennyiben a barátjának valóban Parkinson betegsége van, akkor a tünetek jellege és súlyossága is rosszabbodni fog. Ugyanakkor, a progresszió üteme jellegzetesen lassú, sok-sok éven át történik. A betegség előrehaladása betegenként változik, ezért nem lehet tudni, hogy a következő tünet mikor jelenik meg vagy mikor rosszabbodik a remegés, tényként kell azonban kezelni, hogy más maradandó tünetek is fognak jelentkezni, és a meglévőket pedig egyre erősebben fogja észlelni. Hacsak a barátja nem értette félre az orvos magyarázatát, azt javasolnám, hogy konzultáljon egy neurológus szakorvossal, aki a Parkinson kór diagnózisának felállításával és a mozgászavarok kezelésével foglalkozik (vagyis azzal a kategóriával, ahová a Parkinson kórt soroljuk). Előfordulhat, hogy az orvos azt próbálta elmagyarázni, hogy megfelelő kezelés mellett a beteg úgy érezheti, hogy a tünetek nem rosszabbodnak. A Parkinson kór tüneti kezelésénél használt gyógyszerek nagyon jók. A Parkinson kór kezdeti stádiumában, megfelelő orvosi ellátás mellett úgy tűnhet, hogy a betegség nem rosszabbodik. Valóban, az évek során nagyon sok olyan beteget ismertem, akiknek igen hosszú ideig sikerült a barátok, a család és az üzleti partnerek előtt titkolni, hogy Parkinson kórban szenvednek. Ugyanakkor a tünetek súlyosbodása és számának növekedése később észrevehető lesz.

 
 
 

Azt javasolnám, hogy először olvassa át az ezen a honlapon található anyagokat, hogy megszerezze az alapokat az Internetes tájékozódáshoz. Ezáltal képes lesz jobban átlátni, hogy melyek a megbízható és érvényes információk, és melyek azok, amelyeket vagy az orvosnak vagy az oldal Szakorvos válaszol rovatának meg kell erősítenie. Egy következtetést biztosan le fog vonni, mégpedig azt, hogy egyetlen betegnél sem lehet előre jelezni a betegség romlásának ütemét. Ez minden beteg esetében egyéni, más és más. Továbbá minden beteg másként reagál a rendelkezésre álló gyógyszerekre és kezelésekre. És minden betegnek van egy saját „kiegészítő gyógymódja" - ezek közül néhány megnehezítheti a Parkinson kór tüneteinek kezelését. Alapvetően, a Parkinson kór egy lassan előrehaladó betegség. Hosszú távon azok a betegek nyernek időt, akik igyekeznek a lehető legaktívabbak maradni (mind testileg, mind szellemileg). A nagynénjét bátorítania kell, hogy minél többet tegyen önmagáért, még akkor is, ha bizonyos dolgokat hosszabb idő alatt végez el, illetve ha ezek nem sikerülnek úgy, mint a betegsége előtt. Buzdítsa őt arra, hogy minél többet tudjon meg a betegségről és a gyógyítás lehetőségeiről, mert így jobban tud együttműködni a neurológusával. Vonja őt be a családi ügyekbe és eseményekbe, mert ezzel elősegíti, hogy megőrizze pozitív hozzáállást.

 
 
További kérdések...
 
 
Betegség ABC Tünetkereső
 
 
 
Ok